Robert Jakatics
PHOTOGRAPHS
Milano
Milano
due giorni a
Vannak városok, amelyeket egyszerűen csak meglátogatunk, és vannak olyanok, amelyek hosszú időre velünk maradnak. Milánó számomra az utóbbiak közé tartozik. Első pillantásra elegáns, nyüzsgő és modern, de ahogy a fények változnak, és az ember egyre mélyebbre merül az utcák világában, felfedezi azt a különleges hangulatot, amely minden fotóst újabb és újabb képek elkészítésére ösztönöz. Milánó számomra nem csupán látnivalók gyűjteménye. Sokkal inkább fények, árnyékok, pillanatok és történetek városa. Egy hely, ahol a monumentális építészet és az apró utcai részletek ugyanúgy képesek megszólítani az embert. Minden séta új nézőpontot kínál, minden utcasarok egy új kompozíció lehetőségét rejti magában, és minden elkészült kép egy apró emlék abból a különleges hangulatból, amelyet Milánó ajándékoz az ide látogatóknak.
 |
|---|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képek rákattintva kinagyíthatók.
A város szívében álló Milánói Dóm minden napszakban más arcát mutatja. Reggel a felkelő nap finoman simít végig a hófehér márványon, délután a részletgazdag homlokzat árnyékai rajzolnak új formákat, este pedig a kivilágított tornyok szinte lebegnek az ég alatt. Kevés olyan épület van Európában, amely ennyire gazdag fotós témát kínál.
A legkülönlegesebb élményt mégis a Dóm tetején tett séta jelenti. A csipkeszerű tornyok, a márványból faragott szobrok és a magasból nyíló kilátás egészen új perspektívát adnak a városra. Innen nézve Milánó egyszerre történelmi és modern, a régi tetők fölött megjelennek az új felhőkarcolók, a távolban pedig tiszta időben az Alpok vonulatai zárják a horizontot. Itt fedeztük fel igazából, hogy a háztetőkön, a roof top-okon mennyi növény van, itt-ott valóságos dzsungel zöldje vonzotta a szemet a kánikulai melegben.
A Dóm tér soha nem ugyanaz. Reggel még csendesebb, amikor a város ébredezik, napközben megtelik élettel, estére pedig a fények és az emberek különleges atmoszférát teremtenek. Minden látogatás más történetet mesél el, és minden fényképen egy kicsit más hangulat elevenedik meg.
A szomszédos Piazza Mercanti-n feledjük el a gótikát, itt egy másik középkor hangulatát lehelik a kövek, a szobrok.
A Dómtól néhány lépésre húzódik a híres Galleria Vittorio Emanuele II, Milánó elegáns passzázsa. Az üvegtetőn átszűrődő természetes fény, a mozaikpadló mintái, az árkádok ritmusa és a történelmi kávéházak világa olyan részletek, amelyek mellett lehetetlen közömbösen elsétálni. Itt minden oszlop, minden boltív és minden tükröződés egy új kompozíció lehetősége.
A passzázs végén áll a legendás Scala, ahol a kultúra és az építészet találkozik. Már-már tüntetőleg egyszerű külseje és homlokzata enyhén szólva visszafogottnak tűnik, de története és jelentősége miatt különleges helyet foglal el Milánó szívében.
Néhány perc sétával már a város zöld oázisában, a Parco Sempione fái között találjuk magunkat. A park nyugodt ösvényei, árnyas padjai és évszakonként változó színei kellemes ellenpontot alkotnak a belváros pezsgésével. A park fölé magasodó Torre Branca kilátójából egészen más szemszögből tárul elénk Milánó. Innen jól látszik, hogyan simulnak egymás mellé a történelmi épületek és a modern városrészek. Naplemente idején különösen látványos, amikor az aranyló fény lassan végigsiklik a tetőkön.
A park szélén emelkedik a monumentális Castello Sforzesco, amelynek masszív falai évszázadok történelmét őrzik. A vár udvarai, kapui és tornyai egyszerre sugároznak erőt és eleganciát, miközben minden szögből új részleteket kínálnak a fényképezőgép objektívje számára.
Milánó egyik meglepetése a Milano Centrale pályaudvar. Nem csupán egy vasútállomás, hanem monumentális építészeti alkotás, ahol a hatalmas csarnokok, a fények és az utazók állandó mozgása különleges, filmszerű hangulatot teremt. Az ember könnyen elveszik a részletek között, miközben minden pillanat egy új történetet mesél.
Milánó utcái tele vannak retró villamosokkal, szó szerint fapados járatokkal, hasonlók mint amik nálunk is jártak még a 60-as, 70-es években. Belső világításuk lámpabúrái nagyanyáink konyháira emlékeztetnek. Nos egy ilyennel csörömpöltünk ki a Navigli negyedbe. A városrész utcáin, a csatornái víztükrében egy egészen más Milánót látunk. A régi hidak, a part menti éttermek és a nyüzsgő, beszélgető emberek olyan hangulatot teremtenek, amelyet nehéz szavakkal visszaadni. Talán legjobban a bohém szó illene rá a vendéglőivel, bárjaival, a falragaszaival, aztán az egyik kapun naiv, másutt művészi, vagy éppen meghökkentő politikai graffitijeivel. Ahogy leszáll az este, a csatornák partja megtelik élettel, mégis megőrzi azt az intim varázst, amely miatt sokan ezt tartják a város legromantikusabb részének.
