Szarajevó kétszer

 

Az élmények alakítják emlékeinket és ezért bizony van úgy, hogy visszatérünk korábbi kedves helyszínekre, még akkor is, ha tudjuk, hogy kétszer nem léphetünk bele ugyan abba a patakba. Másodjára, többnyire már más arcát mutatja egy város, de valahol a magja ugyanaz marad, a korábbi, első benyomások meghatározók lesznek egy életre. Így voltunk mi is Szarajevóval. Négy évvel ezelőtt egy hétvégén beszippantott minket az ódonságával, a modernségével, a keletiességével, a mindenféle vallásával, a nyüzsgésével, vagy ha kellett éppen csendjével.

Idén már nem ugyanazt a Szarajevót láttuk, bár minden a régi helyén volt, kivéve a tarka-barka villamosait, mert éppen vágányfelújítás volt. Mégis ámulva jártuk a Bascarsia utcáit, hallgattuk a müezzint, amint imára hív, és szomorúan néztük a Trebevicről azt a sok, fejfáktól fehérlő temetőt, a három évtizeddel ezelőtti háború emlékeit. Lent a városban újból elragadott a forgatag, a színek, a szagok, az eleven Szarajevó zsongása.